Atlantisz fénye - fórum

Hajnal írta:

A kisfiam legújabb élményét szeretném elmondani nektek:)
Számomra már lassan megszokottá válik a barátságos, és kevésbé barátságos bácsi jelenléte, illetve hogy gyermekem látja Őket, míg én csupán érzem jelenlétüket.
Azomban a legfrissebb élménye számomra is kissé különös, és még nem tudom hová is tegyem.
Napokkal ezelőtt, szürkületkor, szalad hozzám gyermekem, és kissé ijedten, mégis lelkesen és drukkal meséli, hogy a lakás egyik helyiségében egy sárkány van...
Próbáltam bővebb információhoz jutni, de az Ő szókincse még formálódik, még nem tudja teljességében kifejezni a látottakat.
Amire egyértelműen utalt az hogy nagy, és igen különös formájú sárkányt lát ami mozog.
Szerette volna megmutatni nekem, természetesen együtt mentünk oda, és valami elképesztő látványben lehetett része gyermekemnek, tulajdonképpen nem is a lénytől félt, inkább a mérete illette meg, és ez váltotta ki belőle azt a drukkot.
Nem félt magától a lénytől.
Természetesen nem tudtam mást tenni, mint ott álltam gyermekemmel, és figyeltem a teste reakcióit, majd egyszer csak úgy érezte mostmár elmehetünk:) (hiszen anyukám is látta)
Békésen telt az este mindennek ellenére...jó érzéssel töltött el, de nem tudom valójában mi volt az amit látott, nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre:)
Hajnal:)

Hajnal írta:

Sokan azt mondják, minden gyermek szöletése után még lát, még hall, még érez, mert Ők még közel vannak az otthonunkhoz, Nincsenek fizikai határok, tér és idő...semmilyen korlát, így számukra az amit tapasztalnak a kezdeti időben természetes, s csak a felnőttek lebeszélése, félelme az ami belőlünk is szinte nyomtalanul eltűnteti e csodálatos "képességet.
Úgy vettem észre mégis, hogy nem minden gyermek tapasztal, vagy talán csak nem azonos korig, lehetséges tehát, hogy annyira korán elvész egy gyermekben e képesség, hogy a szülő tudomására sohasem jut. Más gyermeknél pedig csak sűrűsödik, egyre tisztábban tudja elmondani mit lát, egyre érzelemtelibbé válnak az élményei, és ekkor akaratlanul megjelenik a szülőben egy kis félsz, mert nem tudja mit tegyen.
Természetesen hiszünk gyermekünknek, hiszen aki számára mindez ismerős, az tudja jól, hogy igazat mong a pici szívünk.
Amikor nem mer bemenni a szobába hogy a helyére tagye a játékait, mert ott van a "bácsi, vagy egy másik bácsi fura módon ott ül fenn a szekrény keskeny polcán, és a kicsi csak meredt szemmel figyeli, a lélegzetét visszafogva, és amikor már az ijedtség alább hagy, akkor remegő sító hangon kiállt az édesanyjának. Megmutatja hol látja, de még kicsi ahoz hogy elmondja mit is...csupán az Ő arcocskája rémületéből próbálunk erre arra következtetni.
Természetesen nem csupán ijesztő élmények vannak jelen ezeknél a gyermekeknél, csak ezek mély nyomot hagynak mind a gyermekben, mind a szülőben.
Vajon hogyan találhatnánk meg azt az egyensúlyt, ahol nem folytjuk vissza e csodálatos képességet, de mégis "biztonságban nevelhetjük gyermekünk?

Sziasztok, íme a gyermekekkel kapcsolatos topic.

Kedves Főnix!

Visszaolvastam a topicokat és az indigóról írtakban "magamra" is ismertem (vagy csak fog a farmerom?) . De a kristály gyermekekről tudnék mesélni. Csak egy-két mondat. Sok kezelést csináltam otthon és ezt látván fiaim jöttek 'segíteni' , de tényleg. Anyám mint az egyik alany rendesen érzékelte mind a két csemete által adott energiát, de ezt más is észrevette. A szellemgyógyászat után nem sokkal elmentem venni kristályt, ahova a középső majdnem 4 éves fiam is elkisért. Csöndben nyugodtan viselkedett, majd halkan szólt, hogy ő is szeretne egy gyógyító kristályt. Kerestem kicsi kristályokat és hagytam választani. Ő egy darabig nézte, majd eggyet kiválasztott. Ez az egy a Karneol volt. Nekem a tartást gyakorolni kellett, hogy megszokjam, de ő csak egyszer kérdezte meg, hogy kell tartani. Tudom, mielőtt megvádolnátok a gyerekeknek szivacs az agyuk. De attól függetlenül, ha rájön olyan természetesen használja, mintha vele született volna és tudja, hogy erőt-energiát ad át vele mi meg érezzük. Ha valamije fáj szól, hogy - Apu hol a kristályom? - és akkor adom neki amitől pár perc múlva rendbe is jön, majd visszaadja. Teszteltem is, mikor bágyadt volt és nem érezte jól magát megkérdeztem tőle, hogy kéri-e a kristályát amire ő igent mondott, feltette a pocijára és öt perc múlva (rettenetemre) vígan feltúrta a lakást. Persze nem erőltetem nála, de ha akarja hagyom, hogy ne járjon úgy mint sokan közülünk, hogy a saját családban, barátok között kicsit flúgosnak tartsák. De ha szeretnétek tesztelni egy Túró-Rudi az ára . Balu fiam, a két és egy kicsit több éves, csak a kezét tartja fölém, de azt is rendesen lehet érezni. Csak az a baj, hogy ezeket a csemeket még tényleg kevesen fogadják be, mert a régi szülői példa ott lebeg a szemünk előtt a materialista világból. Sajnos a kilenc éves csajsziból mi is egy kicsit kiöltük, mivel abban az időben mi is csak másoltuk szüleinket és nem neveltük úgy ahogy őt kellett volna. Most tanulhatja meg azt ami neki természetes, ez nekem is nagy kibabrálás volt az élettől Azóta rájöttem, hogy érdemes őket hagyni és nem erőltetni, hadd tapasztalják meg ugyanakkor legyenek gyermekek is. Hát kb ennyi a kis csemekről.

Kedves Mindenki!

Egy nagyon friss és számomra megható élményemet szeretném megosztani Veletek!
Ma este szokás szerint bevonultunk a két fiammal az "alvókuckónkba" (ez egy kis szobában egy nagy matrac, itt szoktunk aludni hármasban ) Pár napja feltűnt, hogy a legkisebb csemetém, Balu, elalvás előtt néz valakit/valamit a szoba közepén. Nem az elalvás előtti "bambulás", mert utána még szokott helyezkedni, magyarázni babanyelven. Ma este is így volt, örömmel vettem észre magamon, hogy nem érzek félelmet, tehát valószínűleg semmi rossz nincs ott A meghatódás ezután következett. A pici fiam felém fordul, átkarolta a nyakamat és valami olyan óriási szeretet és boldogság öntött el, hogy azt nem is tudnám szavakkal kifejezni. Szinte éreztem egy burkot körülöttünk a szeretetből! Akaratlanul is elkezdtek folyni a könnyek a szememből... 

Azt még szeretném leírni, hogy Baluval volt már ehhez hasonló élményem. Akkor alig pár hónapos volt. (most 2 éves) Etetés közben általában egymást néztük, de egy alkalommal amikor belenéztem a szemébe olyan érzésem támadt, hogy én ismerem ŐT nagyon régóta, és mintha Ő már mindent tudna és értene, valósággal beleolvadtam a tekintetébe és akkor csak MI ketten voltunk és valahol a végtelenben forogtunk! Azóta "izgat" a gondolat, hogy ki Ő?
Természetesen mindhárom gyermekemet szeretem, sőt de vele valahogy sokkal mélyebb (régebbi) a kapcsolatom, és őszintén szólva ezért néha bűntudatom is van a másik kettővel szemben, pedig úgy érzem amikor körülöttem vannak, nem teszek különbséget közöttük, maximum a korukból fakadóan más "várok el" vagy mást nézek el Nekik.

Szeretettel: Dia

Kibogozni..?:) Talán nincs ember...
Az indigógyerekekről nagyon sok információnk van és mégis olyan kevés… Nevüket onnan kapták, hogy indigó aurával születnek le, persze ez a meghatározás eléggé megtévesztő, hiszen az ő aurájuk is folyton változó, mint mindenki másnak. Nagyon fejlett tudatossággal születtek le, hozzávetőlegesen a hetvenes években kezdődött az első hullám, amikor megjelentek a Földön, az első Indigók jelenleg a harmincas éveiket tapossák (a felmérések szerint). Jellemző rájuk, hogy veleszületett képességeik megmaradnak később is – a látás, erős intuíciók, közvetlen kapcsolat a másik síkkal, gondolati kivetítés, pszi képességek, stb. – és ezt természetesnek élik meg (az is). Az átlagosnál jóval nagyobb önbizalommal rendelkeznek – ez a tudatossággal függ össze – és rosszul tűrik a korlátokat. A szabályokat nem szeretik betartani, úgy érzik, rájuk ezek nem vonatkoznak, pláne, ha értelmetlen, elavult szabályokról van szó, felesleges nyűgnek tekintik őket. Általában szenvedélyesek, hatalmas energiával rendelkeznek, szinte fáradhatatlanok, a fizikai és a másik sík egyidőben való érzékelése látszólagos dekoncentráltságot hozhat létre náluk. Nehezíti helyzetüket, hogy sokukat emiatt tévesen hyperaktívként diagnosztizálják és ennek megfelelően gyógyszeresen kezelik. A mozgásos játékokat, cselekménysorozatokat részesítik előnyben, ezért ők sokkal nehezebben viselik az iskolai „ücsörgést”, pláne a mostani megfeszített oktatási rendszerben, ahol a „kedves” pedagógusok akár három órát is leadnak szünetmeghagyás nélkül, alsó tagozatban…Intelligensek, de elfogadni, megtanulni leginkább azt hajlandók, amit érdekesnek illetve hasznosnak értékelnek, ez  rapszódikus érdemjegyeikben is megmutatkozik. Viszont érdeklődésükön belül kiváló megfigyelők, a számukra fontos információt élesen eltárolják, saját értékrendjükön belül nagyon jól „működnek”. A jelenlegi oktatási és társadalmi rendszer nincs felkészülve rájuk, a fentiek miatt intoleráns velük szemben, ezért a beilleszkedésük nehéz. Rengeteg szeretet van bennük, őszinték, nyíltak, és nagyon fejlett a kritikai érzékük, a felnőtteket nem felnőttként, hanem partnerként látják és így is kezelik. Hisszük, hogy ez a korai és fejlett tudatosság amivel születtek és a másik síkkal való közvetlen és természetes kapcsolatuk segítség lehet majd ahhoz, hogy az energiákat harmóniába hozhassuk a Földön. A gépezet már mindenképpen beindult…

A Kristálygyerekekkel kapcsolatban még nagyon keveset tudunk, évtizeden belül kezdtek el leszületni, még nincs belőve, hogy mikor. Egyenlőre még találgatások és a megfigyelés időszaka folyik. Hasonlóan magas náluk is a tudatosság és képességeket is lehoznak ugyanúgy, de a személyiségjegyek mások. Állítólag a kristályokat intuícióból használják, ösztönszerűen „dolgoznak” velük már egészen kicsi korban. (Egyébként a kristályokhoz való vonzódás az Indigóknál is megfigyelhető) Mindenesetre mindkét tipusú leszületés hasonló okok miatt kezdődött el.

Kedves Mindenki!

Munkahelyemen dolgozik egy kétszeresen is büszke nagymama, két lányunokája van.

Ma megsúgta, hogy a nagyobbik boszi lesz. Már a jelmezbálon ...? kérdeztem, mert hirtelen nem ugrott be, hogy még csak 2,5 éves...

Nem, nem, hanem valódi boszi. Három esetet is elmesélt.

A kislány talán egy éves volt, mamája a szgépnél dolgozott. Mama, hallo, hallo, mondta, ezzel jelezve, hogy: telefon.
Nem-nem, ez a szgép, válaszolta mama, s egy perccel később jött a hívás, szgépen, skyp-on.

Azóta eltelt másfél év. Az utóbbi néhány hétben történt.

Egyik este betették ágyába picit, aki csak álldogált a kiságya sarkában. Miért nem fekszel le? Kint baj van. ... ??? ...

... Néhány perc múlva hallattszott mindenféle sziréna: rendőrség, mentő, stb. Amikor pici meghallotta, szépen lefeküdt és álomba zuhant. Valami baleset volt. (Mintha megnyugodott volna, hogy már zajlik az intézkedés!?)

Egyik hétvége előtt a család éppen összeállította, hogy ki lesz ott az ebéden. Igen, ő és ő. És Ivett is - mondta pici. Nem drágám, Ivett most biztosan nem jön el!

Ott volt. A másfél éves pici meg is jegyezte: mondtam, hogy itt lesz.




Szeretettel: Magdus